Skoči na glavno vsebino
Select Page
Kje se nahajamo
razglednica  

Prosenjakovci, madžarsko Pártosfalva, je naselje v Občini Moravske Toplice v široki dolini Ratkovskega potoka na presečišču cest Martjanci – državna meja – Magyarszombatfa in Kobilje – Križevci. Od Murske Sobote smo oddaljeni 18 km. Vas leži na nadmorski višini 240 m in šteje 230 prebivalcev slovenske, madžarske in druge narodnosti. Vas Prosenjakovci se omenja v pisnih virih prvič leta 1448 pod imenom Prosznyafalva drugič še leta 1452 in 1455 pod imenom Poroznyákfalva. Naselje je dobilo ime po plemiču, ki je takrat živel v tem kraju in se je imenoval Georgio de Proszyak. Iz leta 1836 najdemo našo vas pod imenom Prosznyákfa kot madžarsko vas s 130 evangeličani, 69 katoličani in 14 reformatorji. Podatke o prvem štetju prebivalstva imamo iz leta 1990. Takrat je živelo v Prosenjakovcih 433 prebivalcev, 230 moških in 203 žensk – 380 madžarske narodnosti, 6 nemške narodnosti in 47 mešane narodnosti. Od tega je bilo 144 katoličanov, in 22 reformistov. Leta 1890 je bil naziv vasi Prosznyákfa, po prvi svetovni vojni pa se je vas preimenovala v Pártosfalva – kot se v madžarskem jeziku imenuje še danes.

Kratka zgodovina kraja
Grad

V gozdiču z iglavci in listavci na manjšem pobočju v Prosenjakovcih so ostanki nekdanjega dvorca grofa Matzenauerja, zgrajenega v 19. stoletju.
Razpoložljivi pisni viri ga omenjajo leta 1866. Dvorec je bil do ostrešja visok 9 metrov, v tlorisu pa je meril 26,5 x 15,5 metra. Zgradili naj bi ga italijanski stavbeniki, ki so uporabili les in opeko s prosenjakovckega območja. Leta 1890 je kupil grad s posestvom grof Ferenc Egger in ga leta 1893 zamenjal z jakelnskim baronom Denesom Craigherjem. Leta 1900 je Craigher vse skupaj prodal Carlu von Matzenauerju, ki je z družino živel na Češkem v mestu Gaja.
Grof Karl von Matzenau se je rodil 12. decembra 1851. Končal je vojaške šole in bil visoki oficir v Avstro – ogrski vojski. V različnih državah je opravljal razne visoke državne funkcije. Bil je vojaški ataše in generalni konzul v Venezueli, Peruju, Rusiji, Boliviji in Iranu. Matzenau po rodu ni bil plemič. Plemiški naslov mu je skupaj z veliko biblijo, pisano v gotici in nuncijskim prstanom podelil Sveti oče v Vatikanu. V času po prvi svetovni vojni je bil v komisiji za določanje meje med Jugoslavijo in Madžarsko. Z aktivnim delom v komisiji, organiziranjem za podpis peticije ima velike zasluge, da poteka meja tako kot danes. Bil je tudi pobudnik in glavni organizator izgradnje telegrafskega omrežja od Murske Sobote do Prosenjakovec. Umrl je 5. februarja 1932 v Prosenjakovcih. Pokopan je na katoliškem pokopališču v Selu. Svoja doživetja je zapisal v dveh knjigah, ki se nahajata v pokrajinski in študijski knjižnici v Murski Soboti. Leta 1945 so bili lastniki gradu izgnani, Rdeča armada je grad preuredila v bolnišnico in v veliki meri uničila inventar. Nacionalizacija in menjava upravljavcev gradu so naredili svoje. Tako imamo sedaj v spodnjem delu vasi na žalost le še ruševino.
Grof Carl von Matzenauer je bil dvakrat poročen. Najprej s Henriete, ki mu je rodila dva sinova: Dominga in Carla. Druga žena, prav tako Čehinja, je bila Marija, rojena 1860. Rodila mu je pet otrok: Friderika, Kurta, Eimi, Marijo in Emerika.
Friderik je pokopan V Murski Soboti, Kurt je končal v Dachauu, Eimi je bila nuna v Gradcu, Marija, poročena Červek je umrla 1987. leta, Emerik pa je omahnil 1950. leta, ko je dobil strel naravnost v čelo. Z njegovo smrtjo je tudi konec rodu plemenitih Matzenauerjev, kajti preostali potomci grofa Carla so umrli že prej in dobili ustrezno dediščino.
Prvotno je imel grof Matzenauer 150 hektarjev zemlje in gozdov. Med drugo svetovno vojno pa so imeli še 70 hektarjev površin, dvorec s pomožnimi prostori, stavbo za služinčad.
Po drugi svetovni vojni je bilo vso premoženje podržavljeno. Šele po novem zakonu o denacionalizaciji, so edini živeči dediči otroci Marije Matzenauer, poročene Červek: Karolina, Mercedes, Irma in Mirko dobili v celoti vrnjeno premoženje.

Razvoj kraja Prosenjakovci

Leta 1937 je g. Károly Koltaj ustanovil tekstilno tovarno. V obratu je začelo delati 18 delavcev a kaj kmalu se je povečalo na 75 delavcev.
Leta 1948 je bila tovarna nacionalizirana, dobila je ime Pletilstvo. Med leti 1960 in 1965 je obratovala v okviru tovarne Mura.
Funkcijo direktorja tovarne je do svoje upokojitve leta 1973 opravljal g. Károly Koltaj. Tovarno je naprej vodil g. Eori Ernest s 180 zaposlenimi delavci. V proizvodnjo so uvedli mnogo novih programov, odprli so tudi trgovino z lasnimi proizvodi. Tovarna je imela dva dislocirana obrata v Ormožu in Križevcih pri Ljutomerju. Leta 2002 je tovarna zašla v velike finančne težave, čemu je sledil meseca maja stečaj. Po treh mesecih so stečajni upravitelji pognali tovarno ponovno v zagon, vendar z manjšim številom delavcev.
Gospod Koltaj Karoly je dal leta 1941 zgraditi majhno hidroelektrarno. Elektriko, ki jo je proizvajala elektrarna je bila za potrebe tovarne, nekaj pa tudi za potrebe vasi.
V letih od 1948 do 1950 je bil zgrajen zadružni dom. Pri gradnji doma so sodelovali tudi vaščani iz sosednjih vasi Pordašinec, Berkovec, Središča in Ivanjševec.
Kulturno dvorano, ki je bila že v zelo slabem stanju, pa smo s pomočjo občine Moravske Toplice, Madžarske narodnostne skupnosti, kulturnega društva »Ady Endre«, ter sredstev iz sosednje madžarske, leta 2002 uspeli popolnoma renovirati.
V središču vasi, tik ob križišču, stoji gostilna »Jošar«. Ta je bila nekoč last starih staršev gospoda Milana Kučana, ki je nekaj let svojega otroštva preživel prav v Prosenjakovcih.

Osnovno šolstvo

sola

Osnovno šolstvo v Prosenjakovcih je staro več kot 100 let. Poučevalo se je na več lokacijah. Krajani Prosenjakovcev so nameravali leta 1865 ustanoviti šolo, saj je do tedaj le nekaj otrok premožnejših staršev obiskovalo šole v sosednjih vaseh. 1868 so vaščani Prosenjakovec in Berkovec začeli postavljati poslopje iz ilovice in ga pokrili s strešno opeko. Do otvoritve ni prišlo, ker so se vaščanom zdeli stroški preveliki, zlasti, ker bi morali plačevati učitelja. Streho komaj postavljene hiše so prodali, drugo pa podrli in tako zopet ostali brez šole.
Po letu 1890 so si nekateri mlajši vaščani vnovič začeli prizadevati, da bi imeli šolo. 1897 so ustanovili državno ljudsko šolo in s poukom začeli 2. januarja 1909. Učni jezik je bil madžarski.
Po drugi svetovni vojni, je pouk potekal v dveh učilnicah, v katerih je bilo osem razredov. Pouk je potekal v slovenskem in madžarskem jeziku. Poučevali so različni učitelji in učiteljice iz različnih krajev Slovenije.
Ker pa prostori obstoječe šole niso ustrezali več novim merilom, je bila leta 1981 zgrajena nova osnovna šola paviljonskega tipa na robu vasi Prosenjakovci. Tako so učenci iz dvojezičnega področja bivše občine Murska Sobota dobili novo, sodobno in funkcionalno šolo. Šolski okoliš sega od Hodoša do Čikečke vasi.
Staro šolo pa so prenovili in še danes je v njej dvojezični vrtec, ki spada pod upravo »Vrtcev občine Moravske Toplice«.

Hol vagyunk

razglednica

Pártosfalva, szlovénul Prosenjakovci, a Moravske Toplice-i községhez tartozik, a Ratkovci patak mentén terül el, pontosabban a Martjanci – Magyarszombatfa és a Kobilje – Križevci utak kereszteződésénél. Murszombattól 18 kilométerre vagyunk, a tengeszinti magasság 240 m, a lakosok száma 230: szlovén, magyar és más nemzetiségű.
Írásos forrásokban a falut 1448-ban említik először Prosznyafalvaként, 1452-ben és 1455-ben pedig Poroznyákfalvaként. A falu Georgio de Proszyakról kapta a nevét, egy nemesemberről, aki akkortájt ebben a faluban lakott. 1836-ban Prosznyákfa magyar falu volt: 160 evangélikus vallású, 69 katolikus és 14 református.
Az első népszámlálási adatok 1990-ből származnak, akkor a falunak 433 lakosa volt: 230 férfi és 203 nő; 380 magyar, 6 német és 47 vegyes nemzetiségű. Vallási hovatartozásuk alapján 144 volt a katolikus és 22 református.
1890-ben a falu neve Prosznyákfa volt, az első világháború után lett Pártosfalva, magyarul még mindig ezt a nevet viseli a falu.

A helység rövid történelme

Grad

A pártosfalvi fenyves és lombhullató erdők borította lankáján láthatjuk a 19. századból fennmaradt Matzenauer gróf kastélyának romjait.
A rendelkezésünkre álló írásos forrásokban először 1866-ban említik. A kastély 9 méter magas volt, alaprajzának méretei pedig 26,5 x 15,5 méter. Olasz építészek állították helybéli téglából és fából. 1890-ben a kastélyt a hozzá tartozó birtokkal együtt Egger Ferenc gróf vásárolta meg, majd 1893-ban elcserélte Jakelnski Craigher Dénes báróval. 1900-ban Craigher báró eladta a birtokot és a kastélyt Matzenauer grófnak, aki családjával Gajaban élt, Csehországban.
Karl von Matzenau gróf 1851. december 12-én született. Katonai iskolái befejezése után magas rangú tisztséget töltött be az Osztrák-Magyar Monarchiában. Különböző országokban magas tisztségekkel járó funkciókat töltött be. Katonai atasé és főkonzul volt Venezuelában, Peruban, Oroszországban, Bolíviában és Iránban.
Matzenau nem született nemesnek, a nemesi rangot a nagy bibliával és a nuncius gyűrűvel a Szentatya ajándékozta neki Vatikánban. Az első világháború után tagja volt annak a határmegállapító bizottságnak, amely felelős volt a Jugoszlávia és Magyarország közötti határvonal kijelölésért. Az itt betöltött aktív munkájának és az aláírásgyűjtő szervezésének is köszönhető, hogy a két ország között a határ itt húzódik, ahol van. A Muraszombat-Pártosfalva között futó telegráf hálózat megépítésének is ő volt a kezdeményezője és szervezője. 1932. február 5-én halt meg Pártosfalván, a seloi katolikus temetőben temették el. Élményeiről két könyvet írt, amelyek a Muraszombati Területi és Tanulmányi Könyvtárban találhatók. 1945-ben a kastély lakóit kilakoltatták, a Vörös Hadsereg az épületet kórházzá alakította, és ezzel a berendezés nagy részét megrongálta. A nacionalizációnak és a tulajdonosváltásnak persze meglett a következménye: a kastélyból sajnos csak romok maradtak.
Carl von Matzenauer gróf kétszer volt nős: első felesége Henrieta volt, aki két fiút szült neki: Domingot és Carlt. A második felesége, a szintén cseh származású Marija 1860-ban született: ő öt gyermekkel ajándékozta meg: Friderika, Kurt, Eimi, Marija és Emerik.
Frideriket Murszombatban temették el, Kurt Dachauban halt meg, Eimi apáca volt Grazban, Marija – férje után Červek – 1987-ben halt meg, Emeriket pedig 1950-ben lőtték le. Halálával befejeződött Matzenauer nemesi család nemzetsége, hiszen Carl gróf örökösei már előbb meghaltak, és megkapták a nekik járó örökséget is.
Matzenauer gróf kezdetleges vagyona 150 hektár termőföldből és erdőből állt. A második világháború alatt szert tettek még 70 hektár területre, valamint itt volt még a kastély a kiegészítő helyiségekkel és a szolgák épületével.
A második világháború után az állam elvette a vagyonukat, és csak az új denacionalizációs törvényt követően kapták vissza örökségüket Marija Červek (szül. Matzenauer) gyermekei: Karolina, Mercedes, Irma és Mirko.

A település fejlődése

1937-ben Koltaj Károly magalapította a textilgyárat. Az üzemben 18 munkás kezdte a munkát, de nagyon gyorsan 75-re nőtt ezek száma.
1948-ban a gyárat államosították, a Pletilstvo-Kötöde nevet kapta. 1960 és 1965 között a Mura gyár keretében üzemelt.
A gyár igazgatója 1973-ig, egészen nyugdíjba vonulásáig, Koltaj Károly volt. Ekkor Eöri Ernő úr vette át a gyár igazgatását 180 munkással. Sok új programot vezettek be a gyártásba, megnyitották a saját termékeiket árusító boltot is. A gyárnak két kihelyezett üzeme is volt: Ormožban és Križevciben Ljutomer mellett. 2002-ben a gyárnak anyagi gondjai lettek, ugyanazon év májusában csődbe ment. Három hónappal később a gyárat újra beindították, de kevesebb munkással.
1941-ben Koltaj Károly úr kisebb vízierőművet építtetett. Az áram, amit itt fejlesztettek, nemcsak a gyár szükségleteit fedezte, hanem valamennyi pedig a falunak is jutott belőle.
1948 és 1950 között megépült a »zadruga«. Az építkezésnél a szomszédos falvakból (Kisfalu, Berkovci, Szerdahely és Ivanjševci) is segítkeztek.
A kultúrotthont, amely már nagyon rossz állapotban volt, sikerült 2002-ben felújítani a Moravske Toplice Község, A Magyar Nemzeti Közösség, a helybeli Ady Endre Kultúregylet és a szomszédos Magyarország anyagi támogatásával.
A falu központjában, az útkereszteződésben található a »Jošar« vendéglő. Ez a vendéglő valamikor Milana Kučan úr nagyszüleinek a tulajdona volt. Kučan úr gyerekként néhány évet Pártosfalván élt.

Az általános iskolai oktatás

sola

Az általános iskolai oktatás Pártosfalván több, mint 100 éves múltra tekint vissza. Az elmúlt években több helyszínen is folyt a tanítás. A pártosfalviak már 1865-ben szerették volna beindítani az iskolát, hiszen addig néhány tehetősebb szülő a szomszédos falvakban taníttatta gyermekét. 1868-ban a pártosfalviak és a berkeháziak sárházat állítottak, cseréptetővel Pártosfalván. Ekkor nem nyitották meg az iskolát, mivel nagyon nagyok lettek volna a költségek, hiszen a tanítót is nekik kellett volna fizetniük. Az alig felépített háztetőt eladták, az épületet pedig lerombolták, és így megint iskola nélkül maradtak.
1890 után néhány fiatalabb helybeli újból arra törekedett, hogy iskolájuk legyen. 1897-ben megalapították az országos népiskolát: a tanítást 1909. január 2-án kezdték meg, magyarul.
A második világháború után a nyolc osztályos tanítás két tanteremben folyt, szlovén és magyar nyelven. Sok tanító/nő oktatott itt, Szlovénia különböző területeiről.
Mivel a meglévő épület helyiségei már nem tettek eleget az új követelményeknek, így 1981-ben megépült Pártosfalván az új, pavilon típusú általános iskola. Ekkor a volt Murska Sobota-i község kétnyelvű területén élő gyerekek új, korszerű és funkcionális iskolába költözhettek. Az iskolakörzet felöleli a Hodostól Csekefáig elterülő falvakat.
A régi iskola épületét felújították, és a mai napig itt van a kétnyelvű óvoda, amely a »Moravske Toplice-i Község Óvodái« intézménynek a keretében működik.

Dostopnost